1. Szolgáltatás
    2. A kémény

    A kémény

    A különféle tüzelőberendezésekben lezajló égési folyamat során füst- és égéstermék-gázok keletkeznek, amelyeket biztonságosan el kell vezetni a szabadba.

    Ez megfelelő füstgázelvezető rendszeren keresztül történik.

    A kéményrendszerek lehetnek rozsdamentes acélból, kerámiából vagy samott (tűzálló agyag) anyagból készült, koromtűzálló kialakításúak. Ezek alkalmasak minden típusú tüzelőanyaghoz, beleértve a szilárd tüzelőanyagokat is, mint például a hasábfa, pellet, faforgács vagy faszén.

    Folyékony vagy gáznemű tüzelőanyaggal működő fűtési rendszerek esetében alternatív megoldásként égéstermék-elvezető csövek (pl. koncentrikus rendszerek vagy egyszerű égéstermékcsövek) is alkalmazhatók. Az alacsonyabb füstgázhőmérséklet lehetővé teszi nemcsak rozsdamentes acél, hanem PP (polipropilén) csőrendszerek használatát is, amelyekhez szükség esetén szilikon vagy EPDM tömítőanyagok is társíthatók. Ezek biztosítják a rendszer túlnyomásállóságát a beépített tüzelőberendezés műszaki követelményeinek megfelelően.

    A Jeremias füstgázelvezető rendszerek széles választékát kínálja, amelyek tökéletesen illeszkednek a különböző típusú kéményekhez és égéstermék-elvezető csövekhez. A rendszer kiválasztásakor figyelembe vesszük a csatlakoztatott tüzelőberendezés típusát, a tüzelőanyag fajtáját, a frisslevegő-ellátás módját, valamint a telepítés helyszínét és körülményeit.


    Funkcionalitás

    Hogyan működik a kémény?

    Minden kémény működése ugyanazon fizikai elven, az úgynevezett kéményhatáson (Bernoulli-effektus) alapul.

    Az égés során keletkező forró égéstermékek felfelé áramlanak a kéményben, mivel a meleg levegő és a füstgázok sűrűsége alacsonyabb, mint a környezeti levegőé. Ezt a jelenséget termikus felhajtóerőnek vagy huzatnak nevezzük. Ennek hatására a füstgáz automatikusan kiáramlik a kéményen keresztül, miközben a kandallóba vagy kazánba friss égési levegő áramlik be, fenntartva az égési folyamatot.

    A kéményhatás hatékonyságát számos tényező befolyásolja, például:

    • a kémény magassága,

    • a kémény belső keresztmetszete,

    • az égéstermék hőmérséklete és áramlási sebessége,

    • valamint az égéstermékek és a beszívott levegő közötti sűrűség- és hőmérséklet-különbség.

    Ahhoz, hogy a tüzelőberendezés és a kémény optimálisan működjön együtt, elengedhetetlen a kémény szakszerű méretezése. A megfelelő keresztmetszet és kialakítás biztosítja a szükséges huzatot, amely a füstgáz biztonságos és hatékony elvezetésének alapfeltétele.

    A kémény kiválasztásának alapjai

    Mire figyeljünk kémény vásárlása előtt?

    A tüzelőberendezés és a füstgázelvezető rendszer mindig együttes egészként működik – csak a tökéletes összehangolásuk garantálhatja a hatékony, biztonságos és hosszú távon megbízható működést. Az alábbi szempontok megfontolása elengedhetetlen a megfelelő kémény vagy füstgázelvezető rendszer kiválasztásához.


    1. Tüzelőanyag típusa

    Az első és egyik legfontosabb kérdés: milyen tüzelőanyagot használ a fűtőberendezés?

    • Fosszilis tüzelőanyagok (gáz, olaj, szén): véges energiahordozók, amelyek nagy mennyiségű tárolt CO₂-t bocsátanak ki.

    • Megújuló tüzelőanyagok (biomassza): például fa (rönk, pellet, apríték), energianövények vagy szerves hulladék – ezek a szénciklus részét képezik, így CO₂-semlegesnek tekinthetők.

    A különböző tüzelőanyagok eltérő égési tulajdonságokkal rendelkeznek, ami közvetlen hatással van a kémény anyagára, kialakítására és méretezésére.


    2. Égéstermék hőmérséklet

    A tüzelőanyag típusa meghatározza az égéstermék hőmérsékletét is:

    • Szilárd tüzelőanyagokkal (fa, szén) működő berendezések: magas füstgázhőmérséklet (180–200°C), ezért csak száraz üzemű, koromtűzálló rendszerek alkalmazhatók.

    • Gáz- vagy olajtüzelésű kondenzációs kazánok: alacsony füstgázhőmérséklet (~80°C), így nedves vagy kondenzációs üzemben működő, saválló rendszerek szükségesek.

    A Jeremias rozsdamentes acél és műanyag rendszerei egyaránt alkalmasak alacsony hőmérsékletű kondenzációs működésre.


    3. Nyomásállóság

    A kondenzációs kazánok gyakran beépített ventilátorral rendelkeznek, ami pozitív nyomást generál a füstgázelvezető rendszerben. Ilyen esetben nyomásálló kéményrendszerre van szükség, amely megbízható tömítettséggel zár.


    4. Koromtűzállóság / koromégésállóság

    Szilárd tüzelőanyag használata során korom képződik, amely lerakódhat a kémény falán. Ha túl nedves tüzelőanyagot használunk, ez a korom éghető, kátrányos réteget képezhet. Egy esetleges koromtűz során a kéményben akár 1000°C feletti hőmérséklet is keletkezhet.

    Ezért a szilárd tüzelőanyaghoz használt rendszereknek koromtűzállónak kell lenniük. A Jeremias ilyen rendszerei megfelelnek a "G" jelölésű szabványnak. Kondenzátumálló SILVER rendszereink még koromtűz után is használhatók kondenzációs üzemben.


    5. A rendszer átmérője

    A modern kazánok alacsony hőmérsékletű füstgáza kisebb emelőerőt hoz létre. Ezért kisebb átmérőjű kémények szükségesek a megfelelő huzat biztosításához. A pontos méretezést mindig szakember végezze az adott berendezés paraméterei alapján!


    6. Kéménymagasság

    A kémény magassága közvetlenül befolyásolja a huzatot. Általánosságban: minél magasabb a kémény, annál jobb az áramlás. A minimálisan előírt kéménymagasságokat minden esetben be kell tartani.


    7. Helyiséglevegőtől függő vagy független működés

    • Helyiséglevegőtől függő berendezés: az égési levegőt a lakótérből nyeri.

    • Helyiséglevegőtől független rendszer: frisslevegő-ellátás az épületen kívülről történik, például koncentrikus (LAS) rendszerrel, amely biztonságosabb és szellőztetési szempontból is előnyösebb.


    8. Hatósági átadás, előírások

    A kémények telepítésekor szigorú tűzvédelmi, légtömörségi és elhelyezési előírásokat kell betartani. A kiválasztott rendszernek igazodnia kell a fűtési rendszerhez, és meg kell akadályoznia a füstgáz lakótérbe jutását.

    Már a tervezés szakaszában érdemes konzultálni az illetékes kéményseprővel és fűtéstechnikai szakemberrel. A beépítést minden esetben szakképzett kivitelezőre kell bízni.

    Kémény típusok

    Rozsdamentes acél kémény – A jelen és a jövő kéménye

    A hagyományos téglakémények szerkezeti kialakításuk miatt kevéssé rugalmasak. Az épületbe történő beépítés után a csatlakozási pontok már nem módosíthatók, így új kandalló vagy más fűtőberendezés csatlakoztatása csak korlátozott lehetőségeket kínál. Ezzel szemben a rozsdamentes acél kémény kiváló megoldást nyújt, hiszen rugalmas és utólag is könnyen telepíthető égéstermék-elvezető rendszerként alkalmazható.

    A Jeremias duplafalú rozsdamentes acél kéménye különösen kiemelkedő. A belső füstgázcső és a külső köpeny között elhelyezett hőszigetelés megakadályozza, hogy az égéstermék túlzottan lehűljön – különösen külső kéményként történő alkalmazás esetén –, így biztosítva a megfelelő huzathatást. A legmagasabb minőségű alapanyagokból, korszerű gyártástechnológiával készülnek ezek a kéményrendszerek, mint például a DW-ECO 2.0, DW-FU és DW-VISION sorozatok, amelyek Németország legkeresettebb megoldásai közé tartoznak.


    Egyfalú égéstermék-elvezető rendszer kéményfelújításhoz

    Széles körben alkalmazható megoldás a régi téglakémények felújítása, amelyek az idő múlásával – kormosodás vagy más károsodás miatt – már nem használhatók biztonságosan. Ilyen esetekben egyfalú rozsdamentes acél béléscső telepíthető a meglévő kéménybe, így új, biztonságos égéstermék-elvezető rendszert kapunk, amely évekre meghosszabbítja a kémény élettartamát.


    Könnyűszerkezetes kémény F90 – Beltéri használatra tervezve

    A könnyűszerkezetes kémények kiváló beltéri alternatívát kínálnak. Az F90 tűzállósági osztályú kéményaknák kis súlyúak és kompakt kialakításúak, így az összeszerelés egyszerű és gyors. A Jeremias könnyűszerkezetes rendszerei megbízható, költséghatékony alternatívái a hagyományos téglából vagy kerámiából épített kéményeknek.

    Különféle belső csőmegoldások és tető fölé nyúló duplafalú rozsdamentes acél elemek kombinálásával szinte minden építészeti és technikai igény kielégíthető.


    Kályhacsövek, kéményfedelek, hangtompítók – Teljes körű kínálat a Jeremiastól

    A fent említett égéstermék-elvezető rendszerek mellett a Jeremias széles választékban kínál kiegészítőket is. A FERRO-LUX sorozat kályhacsövei, valamint a hangcsillapító megoldások a háztartási és ipari felhasználók számára egyaránt elérhetők.

    A kályhacsövek Senotherm bevonattal és gyári kiégetéssel készülnek, így első használatkor nem bocsátanak ki kellemetlen szagokat. A különböző belső átmérők széles választéka révén minden típusú tüzelőberendezéshez található megfelelő csatlakozó. A kínálat körülbelül 100-féle alkatrészt tartalmaz, így szinte bármilyen beépítési helyzet egyszerűen megoldható.

    A kéményfedelek, például a jól ismert Napóleon típusú esővédő vagy a Meidinger tárcsa, kiváló minőségű rozsdamentes acélból készülnek, és hatékony védelmet nyújtanak a téglakéményfejek számára. A Jeremias vevőspecifikus igények szerint gyártja ezeket a kéményburkolatokat, így biztosítva a pontos illeszkedést és hosszú élettartamot. Minden termék korrózióálló rozsdamentes acélból készül, a megszokott prémium kivitelezéssel.


    Acélkémény – Az átfogó megoldások mestere

    A rozsdamentes acél kémények mellett a Jeremias több évtizedes tapasztalattal rendelkezik az acélkémények területén is. Különösen az ipari szektorban szerzett több mint 20 évnyi tapasztalat révén komplex, testre szabott megoldásokat kínálunk világszerte.

    Szakértőink az első lépésektől – a tervezéstől – egészen a kivitelezésig és használatra kész szerelésig támogatják ügyfeleinket. A Jeremias minden projekthez az optimális égéstermék-elvezetési megoldást nyújtja.

    Szolgáltatásaink az ipari kémények területén magukban foglalják a teljes körű projektmenedzsmentet, tervezést, gyártást, szállítást, telepítést, karbantartást és állapotfigyelést is.

    A Jeremias tagja az IVS (Industrial Association of Steel Chimneys) szervezetnek, amely lehetővé teszi, hogy részt vegyünk a szabványok kialakításában és fejlesztésében. Így mindig naprakészen, sőt gyakran egy lépéssel előrébb tudunk járni.

    A rozsdamentes acélelemes kémények előnyei

    A rozsdamentes acélelemes kémények előnyei

    A Jeremias moduláris égéstermék-elvezető rendszerei számos előnnyel rendelkeznek a helyszínen hegesztett alternatívákkal és sok más gyártó megoldásaival szemben.

    Több mint 100 CE- és UL-tanúsítvánnyal, valamint építéshatósági engedéllyel, országspecifikus minősítésekkel és különleges ágazati jóváhagyásokkal (például a tengeri felhasználás terén) a Jeremias kínálja a piac egyik legszélesebb választékát.

    A Jeremias moduláris elemekből épülő kéményei rendkívül könnyen telepíthetők, köszönhetően az alkatrészek kis tömegének és a precíz illeszkedésű csatlakozásoknak. A szerelés során nincs szükség helyszíni hegesztésre, és általában elkerülhető a nagy emelőgépek használata is.

    Ezek az elemkémények a jövőben könnyen bővíthetők vagy módosíthatók, és az egyedi igények szerint gyártott elemek is zökkenőmentesen illeszthetők a szabványos rendszerbe.

    A Jeremias kizárólag korrózióálló rozsdamentes acélötvözeteket alkalmaz, amelyek a lehető legmagasabb szintű védelmet nyújtják a mechanikai és kémiai hatásokkal szemben. Ennek eredményeként a rozsdamentes acél termékek akár 25 év garanciával is elérhetők a korrózióállóság tekintetében.

    Duplafalú rendszereinkben kiváló minőségű, többféle vastagságban elérhető ásványgyapot szigetelés található, amely megakadályozza a hőhidak kialakulását a belső füstgázcső és a külső köpeny között. Ez lehetővé teszi a kémény éghető anyagokhoz közeli beépítését is a vonatkozó előírások betartása mellett.

    A TIG-hegesztett és passzivált hosszvarratok garantálják az égéstermékcsövek kondenzvíz- és gáztömörségét, míg a kiváló minőségű tömítőanyagok biztosítják a nyomásálló rendszerek hosszú távú megbízhatóságát.

    A Jeremias saját hőtechnikai, statikai és akusztikai laboratóriumaiban folytatott vizsgálatok révén gyorsan piacra tudja vezetni az új fejlesztéseket, miközben biztosítja a termékek állandó, magas minőségi szintjét.

    A Jeremias kéményrendszereit egy gazdag tartozékkínálatteszi teljessé, amely minden beépítési helyzetre kínál megfelelő megoldást.

    A kémény története

    A kémény kialakulásának rövid történeti áttekintése

    A tűz fűtési célú alkalmazásának fejlődésével párhuzamosan jelent meg az égéstermékek biztonságos elvezetésének igénye is.

    Az ókorban, egészen a 14. századig, a füstgáz jellemzően ajtó- és ablaknyílásokon, valamint mennyezeti vagy tetőnyílásokon keresztül távozott a szabadba. Egy korai kivétel a goslari császári ház (kb. 1000 körül), ahol már kialakítottak függőleges téglaaknákból álló fűtőrendszert, amelyen keresztül a hő és a füstgáz távozott.

    Ahogy az építőanyagként a fa helyett egyre inkább került előtérbe, a tűzhelyek a helyiség közepéről fokozatosan a falakba kerültek, amelyek ún. tűzfalakként funkcionáltak. Ezek fölé védőtető került, amely összegyűjtötte az égéstermékeket, és a tetőszerkezeten keresztül vezette ki azokat.

    Tűzvédelmi szempontok miatt ezeket a falakat hamarosan kettős falazattal látták el a kandallók környékén, így ezek füstcsatornákként (úgynevezett „kaparóként”) is szolgáltak, biztosítva a füstgázok hatékony és biztonságos elvezetését. Kezdetben a „füstcső” kifejezés volt használatos, míg a „kémény” szó mai jelentésében először a 15. századi forrásokban jelent meg.

    A kézművesek (például pékek és kovácsok) hamar felfedezték, hogy a téglából épült, függőleges füstcső több égési levegővel látja el a tüzet, és hatékonyabban eltávolítja a füstöt. A középkorban általában a várak és paloták támfalaiba építettek ilyen vízelvezető aknákat.

    Az első vaskályhák a 15. században jobb hőhasznosítást eredményeztek, de jelentős veszélyt is jelentettek a felforrósodott füstgázok és a kémények miatt, amelyek akkoriban jórészt még gyúlékony anyagokból (fa karók, agyaggal bevont falapok) készültek.

    Németországban 1822-ben adtak ki először királyi rendeletet a kémények megengedett legkisebb szélességére és vastagságára, valamint a szükséges tisztítási előírásokra vonatkozóan. Ez azt jelentette, hogy először szabályozták a szerkezeti szilárdságot és a tűzbiztonságot. Akkoriban a kéménytetőket általában az épület stílusához igazították, de nem mindig vették figyelembe a funkcionális követelményeket.

    A 20. században a tüzelőanyag-felhasználás a fáról a szénre, majd a fűtőolajra és végül a földgázra változott. Ez a váltás, valamint a kandallók műszaki fejlesztése és korszerűsítése az egyedi kályháktól a központi fűtésig a kéménytechnikában is jelentős változásokat igényelt.

    Sokáig a legelterjedtebb forma az egyrétegű téglakémény volt. Ez az egyszerű rendszer, amely téglakompozitból vagy egymásra rakott formázott téglákból állt, további szigetelés nélkül hosszú időre elegendőnek bizonyult, bár sosem volt ideális, mert a hőfeszültségek miatt repedésveszély mindig fennállt. Az egyszerűbb és gyorsabb összeszerelés érdekében ezt az építési módot felváltották az egyhéjú, tömör falú szerelvények vagy a cellás szerelvényekből készült egyhéjú kémények.

    Az 1950-es évek végétől és az 1960-as évek elejétől kezdődött az első jelentős technológiai átalakulás a fűtési rendszerek terén: a hagyományos szilárd tüzelőanyagú kazánokat egyre inkább olajtüzelésű rendszerek váltották fel.

    Ez a váltás jelentősen lecsökkentette a kémények belső hőmérsékletét és az égéstermék tömegáramát. Ennek következtében a kémény belső felületén, különösen a kéménytorkolat és a tető feletti szakaszon, az égéstermék harmatpontja alatt kondenzáció alakult ki. A kondenzvíz, amely agresszív égéstermék-maradványokat tartalmaz, a kémény belső falán lerakódva korróziós károsodásokat idézett elő, ami jelentősen csökkentette a kémény élettartamát és működési biztonságát.

    Az 1970-es és 1980-as évek energiaválságai tovább fokozták a problémát, mivel a növekvő tüzelőanyagárak miatt egyre fontosabbá vált az energiahatékonyság növelése.

    Ezzel párhuzamosan a gáztüzelés térhódítása jelentős átalakulást hozott a fűtési rendszerekben. A környezeti szempontok – különösen az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése – miatt egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az alacsony károsanyag-kibocsátású és energiahatékony megoldások.

    Az épületek energiafelhasználásának optimalizálása érdekében az ipar gyorsan fejlesztette tovább a kazánokat, bevezetve új, korszerű, kondenzációs technológiára alapozott fűtési rendszereket. Ezeknek a rendszereknek a működése alacsonyabb füstgáz-hőmérsékletet eredményez, így a kémény- és füstgázelvezető rendszereknek is alkalmazkodniuk kellett az új követelményekhez.

    Ennek eredményeként a hagyományos, egyrétegű, tömör falú téglakéményeket felváltották a korszerű, szigetelt, rozsdamentes acél elemekből álló moduláris kéményrendszerek, amelyek magasabb korrózió- és hőállósággal, valamint jobb kondenzációkezeléssel biztosítják az égéstermékek biztonságos és hatékony elvezetését hosszú távon.

    Mivel az új kazánok égéstermék-hőmérséklete lényegesen alacsonyabb volt, mint a korábbi modelleké, ismét nőtt a füstgázelvezető rendszerek, különösen a kémények és a füstcsövek terhelése.

    További kihívást jelentett a füstgázok megnövekedett vízgőztartalma. Míg a korábban domináns olajtüzelés esetén a füstgáz átlagosan mintegy 7%-os vízgőztartalommal rendelkezett, addig a gáztüzelés során ez az arány megközelíti a 14%-ot.

    Az eltérő égéstermék-hőmérséklet és a megnövekedett nedvességtartalom miatt a kéményekben gyakrabban jelentkeztek károsodások, ami szükségessé tette a felújítási eljárások fejlesztését. Jelenleg a legelterjedtebb korszerűsítési módszer az úgynevezett kéménybélelés, amikor rozsdamentes acél bélést húznak be a meglévő kéményaknába, ezzel megnövelve a szerkezet korrózió- és hőállóságát.

    A fejlesztések továbbléptek a háromrétegű házkémények kialakítása felé. Ezekben a rendszerekben egy rozsdamentes acél vagy tűzálló agyag béléscsövet helyeznek el a falazott kéményaknában vagy burkolatban, miközben a belső cső és a kéményfal közötti hézagot kiváló hőszigetelő anyaggal töltik ki.

    Ez a megoldás jelentősen csökkenti a hőmérsékleti feszültségeket, különösen megakadályozza a kémény külső falainak túlmelegedését, ezáltal növelve a kémény élettartamát és biztonságát.

    A növekvő olaj- és gázfűtés elterjedésével, valamint az új fűtési technológiák megjelenésével a korábban „száraz” kémények, amelyek forró, száraz égéstermékeket vezettek el, „nedves” kéményekké váltak. Ez új követelményeket támasztott a kéményrendszerek stabilitása és tűzbiztonsága mellett a savállóság, kondenzvíz-zárás és hőszigetelés terén is.

    Ennek eredményeként fejlesztették ki a többrétegű kéményrendszereket, melyek három fő részből állnak: a külső héjból, a hőszigetelésből és a belső füstcsőből. A rendszer úgy van kialakítva, hogy a feszültségek egyenletesen oszoljanak el az alkatrészek között, miközben minden elem specifikus funkciót tölt be:

    • A belső héj (füstcső): saválló és kondenzvíztömör, túlnyomásos rendszerek esetén nyomásálló is.

    • A hőszigetelés: csökkenti az égéstermék hőmérsékletét, mérsékli a kondenzátum képződését, és biztosítja a kémény hátsó szellőztetését.

    • A külső héj (burkolat): statikai stabilitást nyújt, továbbá a hőszigeteléssel együtt tűzvédelmi és hangszigetelési funkciókat lát el.

    Ezeket a duplafalú kéményrendszereket az akkori építőanyagokkal már nem lehetett szabadon, tetszőlegesen kialakítani, hanem az építésügyi hatóság által engedélyezett, egymással összehangolt elemekből álló rendszerek lettek. Az ilyen kéményeket csak alapos műszaki tesztelés és használhatóságuk igazolása után lehetett forgalomba hozni, így kapták meg a szükséges jóváhagyásokat és CE tanúsítványokat.

    Az alacsony hőmérsékletű kazánok és az integrált hőcserélős kondenzációs egységek egyre szélesebb körű alkalmazása speciális égéstermék-elvezető rendszerek fejlesztését tette szükségessé.

    A legelterjedtebb duplafalú égéstermék-elvezető rendszer a kondenzációs kazánokhoz csatlakozó kipufogócső, illetve az úgynevezett LAS rendszer (levegő-elszívó-kémény), mely több falra szerelhető gázkészülék helyiséglevegőtől független üzeméhez lett kifejlesztve. Ilyen rendszerek például a koncentrikus Jeremias TWIN-P és TWIN-PL megoldásai.

    Ezek a rendszerek egy külső héjból és egy belső füstcsőből állnak, melyek méretezése a füstgáz hőmérséklete, a kémény magassága, valamint a csatlakozások száma alapján történik. Jelenleg főként rozsdamentes acélból és műanyagból készült elemeket alkalmaznak. Kiemelten fontos, hogy a külső burkolat megfeleljen az országos tűzvédelmi előírásoknak, valamint hogy a kipufogócső minden oldalról szabad levegőáramlással legyen körülvéve. A kazán elhelyezkedésétől függően a rendszer ellen- vagy egyenáramú működésű lehet, a függőleges szakasz pedig negatív vagy pozitív nyomású üzemre is alkalmas, amit a csatlakozástechnika és az átmérőtervezés során kell figyelembe venni.

    A kis- és közepes teljesítményű tartományban egyre gyakrabban alkalmaznak gázmotorokat, amelyek többnyire hő- és villamosenergia-termelésre alkalmas mikro gázturbinák. Ezeknél a füstgázok magas nyomáson távoznak, ezért speciális égéstermék-elvezető rendszerekre van szükség, például a Jeremias EW-KL, DW-KL vagy DW-POWER sorozatára.